Az első verseny

Drágáim!

Mint az a címből is nyilvánvalóvá válhatott számotokra, a blog első versenyét hoztam nektek *hurráááá!*.  Ezúttal blogokkal lehet nevezni különböző kategóriákba, pontosabban háromba, de azok majd később jönnek.

Nézzük először a jelentkezés feltételeit:

• Kommentbe írd, hogy „Jelentkezem”
• Linkeld a választott blogot
• Tedd ki a blogodra az alábbi képet
• Írd le, melyik kategóriát választod (csak egy bloggal nevezhetsz, de akármennyi kategóriába jelentkezhetsz)
• Ugyan a feliratkozás opcionális, de célszerű, mert nem fogok mindenkit név szerint értesíteni.

És akkor a kategóriák:

• Legjobb fanfiction
• Legjobb nem fanfiction
• Legjobb prológus
• Legjobb design blog
• Legszebb design (kérem, hogy ki csinálta)
• Legegyedibb történet

Jelentkezési határidő: Március 22.

Eredményhirdetés napja: Április 5.

A jelentkezők névsorát egy külön oldalra teszem majd ki.
A zsűri: Diana D.(jómagam) és M. Cs.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, remélem megjön a kedvetek:D

Az első három helyezett nyertes blogja kint lesz egy teljes hónapig!
A kategóriák nyerteseivel egy-egy interjút készítek/blogajánlót kapnak:)

#1 Cikk - Fanfictionök

Sziasztok! Úgy gondoltam, ez a téma tökéletes lehet az első cikkem megírásához, illetve hogy valamennyire elgondolkodtok rajta, vagy nem tudom. Azért remélem, hasznos lesz:) Kellemes olvasást!

Manapság elárasztják a világhálót az úgynevezett fanfiction-ök. Vannak igényesebb példányok, és vannak olyanok is, amelyek egy bizonyos szintű olvasóréteget már nem mozgatnak meg. Sokaknak ez a műfaj kézen fogva jár az igénytelenséggel, sablonossággal és a kreativitás teljes hiányával. Azonban  nézzünk kicsit mélyebbre, mit is jelent a "fanfiction" szó?

 A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel.(forrás)

Legnagyobb népszerűségnek napjainkban a fiúbandák életével foglalatoskodó történetek állnak, és néha úgy érzem, nem tudják már tovább facsarni az amúgy is velejéig sablonos témákat, és mégis rátesznek egy lapáttal. Ilyenkor legszívesebben a klaviatúrába verném a fejem, de kár a szép kis buksimért, meg a drága laptopért is, így csak megnyomom a kis x-et. Való igaz, a legtöbb fanfiction sablonos, unalmas, igénytelen, és mégis vannak kivételek. És legkevésbé sem hiszem azt, hogy a híresebb főszereplők rontanának el mindent, hiszen gondoljunk csak bele: tovább olvasnál egy ilyen történetet, ha nem lenne világsztár a főszereplője? Na ugye, hogy nem.

Kicsit most visszamennék az időben. Már kislány koromban sem voltam kibékülve a disney mesékkel, illetve a végükkel, meg a tökéletességekkel. Tele volt a fejem kérdésekkel, legfőképp olyanokkal, amik a varázslatos befejezéseket firtatták. Tudniillik, nem olyan családban nőttem fel, ahol tökéletesnek éreztem magam, sokkal inkább egyedinek. Már kicsinek sem "hercegnőnek" hívtak, hanem "boszinak". De én így jól éreztem magam.

Visszatérve az eredeti témához, és hogy nem voltam kibékülve a valószínűtlenül bekövetkező "happy-end"-ekkel, a papám nagyon érdekes dolgot talált ki: írjuk át őket. Így hát ezt tettük. Talán öt-hat éves lehettem, mikor roppant élénk fantáziámmal kitaláltam egy alternatív Aladdin-befejezést, melynek lényege az volt, hogy a dzsinn valójában nő, és a fiú végül belé lesz szerelmes. Tudom, kissé fura, de esküszöm, hogy így volt. Én regéltem, ő leírta.

Aztán telt-múlt az idő, szépen lassan megtanultam olvasni, és már könyvekből készítettünk novellákat. Először még csak a piroska és a farkasból, Grimm mesékből, valamint a hetvenhét magyar népmese című könyvből néhányat írtunk át. Aztán jöttek a Jane Austen, és Dickens könyvek. Tavalyelőtt nyár elején írtuk ketten az utolsót: Akkor már kicsit komolyabban vettük, és lett belőle egy szép, hosszú novella a Nyomorultak alapján. Azt tartom a legnagyobb becsben. A kis füzetet a legnagyobb becsben tartom.

Hogy mit akartam elérni ezzel a kis tanmesével? Tulajdonképpen nem vagyok benne teljesen biztos. Valami olyasmit, hogy értsétek meg: a fanfiction-szó nem azonos az igénytelenséggel és a fantáziátlansággal. Szerintem attól, hogy van egy adott háttértörténet, amit az író/írónő felhasznál, nem lesz kevésbé értékes, ha tényleg a saját fantáziájukat szárnyaltatva írják meg azt.

#4 Kritika - Settlement

Sziasztok! Egy hét kihagyás után ismét itt vagyok, ez alkalommal Amnestia Simon Egyesség című történetét véleményeztem. 

Fejléc:

A Firerose-os lányok mindig remek munkát végeznek. Nagyon szép lett ez is, talán egy ilyen kis baki tűnt szembe, meg egyet találtam még pluszba, azt már keresve. Nekem kicsit fura, hogy a lány szeménél ott van az a félkör szerű valami. A másik: a szélén, ahol bele vagy "mosva" a háttérbe. Na, ott a bal szélén van egy világosabb folt, és látszik, hogy csak úgy hirtelen véget ér. De amúgy minden más nagyon okés, a színek vagyis szín, merthogy ugye piros , a feliratok betűtípusai, minden a helyén van, és tökéletes harmóniát alakítanak. Ha most pontoznék, akkor max. fél pontot vonnék le a két kicsi hibáért. De nem pontozok, úgyhogy vedd úgy, hogy ezt le se írtam.

Dizi:

Mint a fejlécet, ezt is a Firerose tehetséges hölgyei készítették, ebbe már sokkal nehezebb belekötnöm, nem is sikerült hibát találnom a kinézet részben. A színek ugyanazok, mint a fejlécen, olyan sejtelmesen piros létezik ilyen?, a modulok egy icipici furcsaságot kivéve (gondolok itt arra, hogy Camille és Lucein képe/idézete közé beékelted a feliratkozós modult) rendben vannak. Most ide fogom venni a fülszöveget, ugyanis az is az elsők között van, amiket észreveszek. Alapjába véve figyelemfelkeltő lenne, de sajnos rengeteg a vesszőhibád. Javaslom, hogy nézesd át valakivel, mert amúgy tök jó lenne. Amúgy az idézetek nagyon ötletesek, és külön köszi, hogy a szereplők külön oldalon vannak. 

Történet:

Az első, amit megállapítottam, hogy a vesszők itt sem mindig vannak jó helyen. Néha olyan helyre rakod őket, ahova nem kéne, máshol pedig ahol kéne, ott kihagyod. De ez egy jó bétával kiküszöbölhető. Vannak még elgépelési hibák is, de ez ellen is tudsz tenni, ha átolvasod a fejezeteket megosztás előtt. Illetve, találtam értelmetlen mondatokat is -> "elnézést a késői zavarást"(első fejezet, a postás bácsi mondja Camille-nak). Szépen fogalmazol amúgy ezeken kívül.

Most jöhet a spoileres rész.

A prológus után kicsit ráncos homlokkal ültem a laptopom előtt. Basszus, ha ennyire egyszerű lenne felkelteni egy pasas figyelmét, már nyáltócsában tolonganának előttem az udvarlóim persze fel kéne robbantanom egy gyárat, de ez nem akadály. Kicsit irreálisnak tűnik, de feltételezzük fel, hogy vannak ilyen sekélyes és felszínes férfiak a nagyvilágban nem mintha nem azzal lennénk tele. Viszont az kifejezetten tetszik, hogy a lány nem egy picsa nebáncsvirág, és hogy nem hódol be Luciennek (istenem, nagyon tetszik ez a név!) rögtön a levél után. Az már annyira nem tetszik, hogy a pasi egy genetikai csoda, akinek megvannak a maga rigolyái, egy kicsit sablonosnak tűnik nekem. Bár, azt meg kell mondjam, imádom, hogy ilyen kis régimódi, és bár halálosan félek a lovaktól, nekem ez is tetszik. Mármint az, hogy végre a pasi lovagol, nem a nő. Ezt nincs semmilyen perverz vonatkoztatása, csak arra gondolok, hogy általában a nőket írják meg úgy, hogy ezt a sportot űzik. De amúgy oké, bár én ezt a "szerelmi" szálat kicsit hagytam volna még bontakozni, és csak később vittem volna bele. 

Összességében:

Igazából nekem tetszett, aranyos kis történet. Folytasd, csak figyelj a helyesírási hibákra, vagy fogadj magad mellé egy bétát. Ügyi vagy, jár a taps. *taps-taps*

#3 Kritika - Üzenem...

Sziasztok! Meg mondom őszintén, a tenyeremet dörzsölgetve ültem le a gépem elé, mert XY barátnőm mondta, hogy ő mennyire imádja ezt a blogot, és hogy én is fogom. Aztán a következő: Kinga, képzeld el, hogy előtted állva fenyegetően rázom a mutatóujjamat, rosszalló arckifejezéssel. Hogy merészelted ezt minősíthetetlennek hívni?! Kikérem magamnak. Amúgy egész éjszaka ezt olvastam, csak úgy mondom:) 

Fejléc:

Nekem tetszik, habár van pár észrevételem: a középső lány képének a háttere rálóg az elsőnek az arcára. Amúgy meg az összemosások szépek, a betűtípus passzol, talán arra térnék vissza, hogy nem biztos, hogy én háromszor rátettem volna azt a hölgyet, de ízlések és pofonok, ugyebár. Összességében azonban tetszetős, de mivel nem te készítetted, ha jól látom, ezért ennek a taglalását inkább abba is hagynám, és rátérek a többire.

Dizi:

Magába a teljes kinézetbe azonnal beleszerettem. A színek lágyak, szinte simogatják a szemeim, összhangban vannak, imádom. Amikkel nem vagyok kibékülve, azok a görgetős dolgok, ott a közvélemény kutatásnál. Nem tudom, hogy ilyenre lett csinálva, vagy eleve ilyen volt, a lényeg az, hogy böki a csőröm. Amúgy minden más rendben van, a szövegdoboz, a chat, a menüpontok... Mind oké. A színekért még mindig odavagyok amúgy, annak ellenére, hogy utálom nem túlzottan kedvelem a rózsaszínes árnyalatokat. Ha minden igaz, akkor ez sem a te munkád és feltételezem, hogy igaz, mert láttam a DIZÁJN BÁJ MÍ blogod, és sajnálom, de esélytelen:D , de távolról is gratulálok a készítőjének, remélem, valahogy majd el jut hozzá.

Külön kiemelném, hogy köszönöm, hogy külön oldalra raktad a szereplőket. Bár nem használtál képeket a karakterekről nincs is szükség rájuk, hiszen tökéletesen elképzelhetők, mégis képesek lerombolni a képzeletemben élő figurákat, szóval gracias.

Történet:

Oké, próbáljuk meg összeszedni a gondolatokat. Először is, nagyon választékosan fogalmazol, kíváncsi lennék, hány éves vagy. Gondolom, sokat olvasol. Vagy magyar szakos vagy. Mindenesetre meglátszik, hogy igyekszel igényes munkát összehozni, és megnyugtatlak, ha engem kérdezel sikerült is. Bár azt megjegyezném, hogy tényleg van különbség a javított és az eredeti részek között. Helyesírási hibát egyáltalán nem találtam, szóval minden elismerésem.

Jön a spoilerekkel dúsított rész:

A prológus olvasása közben természetesen nem hagyott nyugodni, hogy vajon ki az, aki nincs ott? És persze utána felmerült bennem az a kérdés is, hogy a prológusban szereplő hölgy az lesz, aki megírta a pendrive-on szereplő dokumentumokat? Most adok magamnak egy képzeletbeli pacsit mert király vagyok, és kitaláltam.

Megmondom őszintén, egy kicsit az őrületbe kergettél. Tudni akarom, ki az a valaki, gondolom srác, akibe a lányka/Hiszti Hercegnő beleszeretett. És mi a franc baja van annak a szőrmebundás nőnek? És tényleg elhittem, hogy eldobja azt a pendrive szerű valamit. És meglepődtem, mikor kiderült, hogy hamis neveket adott az osztálytársainak. Azt hiszem, ha minden ilyen kis dolgot leírnék, sosem jutnék a végére, így egy picit általánosítok.

Jaj, most úgy érzem, nagyon meg kell válogatnom, mit írok le. Szóval, a pendrive-ot író Tünde pontosan úgy viselkedik, ahogy abban a korban egy ilyen lány általában, ezt dicsérem, mert itt szoktak abba a hibába esni, hogy túl gyerekesre/felnőttesre alkotnak egy általános iskolás szereplőt. Mindegy, ez csak ilyen izé volt. Aztán, Daniba azonnal szerelmes lettem, pedig semmi olyasmit nem aggattál rá, ami miatt ennek be kellett következnie, de megtörtént, és most én. Is. Akarok. Egy. DANIT! Ebből egyébként azt akartam kihozni, hogy a szereplők kedvelhetőek, bár megjegyezném, hogy én ezt a Tünde-lánykát annyira nem preferálom. 

Az a helyzet, hogy nem tudok mit írni. Imádtam a blogod minden egyes szavát. És mintha lenne plusz egy feliratkozód...:)

Összességében:

Mindenféleképpen ajánlom olvasásra, kellemes időtöltés. Az íróhölgynek tapsvihar jár, megemelem a kalapom, ha esetleg a könyvkiadás-téma szóba jön, feltétlenül értesíts:)

#2 Kritika - Blackbird

Sziasztok:) Ma a Blackbird című blogot elemeztem. Drága bloggerina! Remélem nem utálsz meg, és tudd, semmi rossz szándék nincs bennem:) 

Fejléc:

A fejléccel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Olyan, mintha két képet egymás mellé tettél volna, és csak úgy összemostad őket, majd rájuk raktál egy feliratot. Nem tetszik, nem jövök rá arra, hogy mire számítsak a történettel kapcsolatban. Nem mintha én olyan nagyon tehetséges lennék fejlécek terén, de na. És van benne két csík is: nem tudom eldönteni, hogy így akartad-e, vagy csak nem sikerült összemosni a képeket?

Dizi:

Fekete-fehér, kicsit unalmas, de ha jól látom és márpedig jól látom, le vannak kerekítve a sarkak, amik CSS kódokra utalnak, csak úgy, mint a szaggatott vonal a bejegyzések és modulok szélein. Ezt csak úgy megállapítottam. Amúgy meg semmi érdekes. Nem használtál szövegdobozt, mármint olyan HTML-eset, csak a sima szövegmodult, ami nem is baj. Viszont a betűtípus már inkább. A) nagyon koncentrálnom kellet, miközben olvastam, és B) nincs benne "ő" betű, és nagyon csúnya, hogy az ott kilóg.

Amit javasolnék:

Mindenféleképpen változtass betűtípust, ezzel nem csak szebbé teszed az "Üzenetem" modul kinézetét, de a kedves arra tévedt idegen számára is megkönnyíted az olvasást. Mindenképpen talpas betűt javasolok. Ezen kívül én átlátszóvá tenném a láblécet, ugyanis nem túl szép az a fekete sáv ott az alján.

Történet:

Az első észrevételem az volt, hogy sok a vesszőhiba. Nagyon sok olyan helyre kiteszed, ahol valójában nem is kell, ezzel vigyázz. A legegyszerűbb módja az, hogy figyelj arra, hogy legyen egy állítmány minden tagmondatban. Aztán észrevettem, hogy néhány helyen lehagyod az n-t (fejembe-fejemben, remélem érezhető, hogy miről beszélek). Illetve még annyi, hogy nincs pont a gondolatjel előtt egy mondta után. Erre gondolok:

- Valahogy úgy. - bólintok./ROSSZ/

- Valahogy úgy - bólintok. /HELYES/

vagy

- Valahogy úgy. - Bólintok. /HELYES/

És itt be is fejeztem a nagy nyelvtantudásom ecsetelését.

Most jöhet a spoilerezős rész.

Az elején sajnos nagyon depressziósra sikeredett, annyira, hogy majdnem teljesen el ment a kedvem (nem kell aggódni, végig olvastam). Viszont azt kell mondjam, olyan témát választottál, amit nem egyszerű megírni. Többször éreztem azt, hogy a cselekmény a semmibe torkollik majd, nem láttam az összefüggéseket, és nagyon sok logikátlan dolog történt. Elsőként: ha valaki emlékeztet az apádra, aki folyton beszívva-lőve-állva-rúgva ver, akkor nem kezdesz barátkozni vele, és legfőképpen nem szeretsz bele, akármennyire is sajnálod. Ilyenkor egy épelméjű ember jobb esetben otthagyja a fent említett valakit. Ráadásul ez a Jack-fiú felettébb bunkó és tiszteletlen volt, szóval ha a csajnak nincs tudathasadása vagy ilyesmi, akkor semmi keresnivalója egy ilyen elcseszett pasas mellett. A második: Ha valaki tizenöt évesen munkát keres egy kocsmában, hidd el, hamis személyi nélkül az istenért sem veszik fel. Ez nem így működik. A következő, hogy nem kívánom senkinek, de nyilván téged nem vertek meg a szüleid. Egy ilyen ember sokkal inkább visszahúzódó, bizalmatlan. De semmiképpen nem alszik ott egy pár napja megismert embernél. Legalábbis szerintem, és személyes tapasztalataim alapján (nem, engem sem vertek meg).

Aztán, mikor kiderültek a fiúcska sötét múltjának még sötétebb titkai, csak egy sóhajra futotta tőlem. Ha látta, ahogy az apja belehal az alkoholizmusba és a drogozásba, miért csinálta ugyanazt? És miután a lány kórházba került, miért viselkedik úgy, mint egy pszichopata? És miért nem Jacket csukják le a rendőrök, ha Sarah apjának vérzik az orra? És hogy oldódhat meg minden ilyen könnyen? So many questions.

Hogy ne csak a negatívumokat hangsúlyozzam ki, megjegyezném, hogy nagyon szépen fogalmazol. Talán ha egy olyan témába kezdesz bele, ami könnyedebb, és feldolgozhatóbb, akkor hatalmas sikered lett volna nálam is. Mert alapvetően jól írsz, csak ismétlem, a témaválasztás.

Összességében:

Egy kicsit éretlen, de szépen megfogalmazott történetet olvashattam Gazdag Flóra Blackbird című blogjában. Javaslom, hogy keress valami testhezállóbb ötletet, és ígérem, hódítani fogsz. 

Csókol,

Diana

#1 Kritika - Born To Die

Hát, meg is érkeztem az első kritikámmal: Miranda O. Connor - Born To Die című történetét véleményeztem. Megpróbáltam mindent konkrétan és fair módon leírni, illetve hogy ne csak felesleges szájjártatás legyen, hát, remélem sikerült.

Csók:

Diana

Fejléc:

Nem is mondanám ezt annyira fejlécnek, hiszen csak a lányka kivágott képére tettél egy feliratot, de azt kell mondjam, tetszik. Alapvetően nincs vele probléma, és tulajdonképpen illik is az egyébként is visszafogott dizihez, szóval... igen, nem rossz. Mondjuk én lehet, hogy nem ezt a képet választottam volna, mert elég fura arcot vág szegénykém, de nem rontja az összképet, azt kell mondjam.

Dizi:

Na, erről nyilván tartalmasabban tudok regélni. Háttérszínnek a lila egyik sötétebb, de kellemes árnyalatát választottad, ami meglehetősen passzol a blog depressziós témájához. A menühöz már kicsit világosabb lilát használtál, nekem ez már annyira nem tetszik, én valószínűleg hasznosítottam volna a lány/fejléc színeit itt. A szövegmodul egyszerű, de nagyszerű, se nem túl sok, de nem is kevés. Alapvetően szép, viszont számomra zavaró a kis görgető. A helyedben én inkább hagytam volna, hogy több helyet foglaljon. Csak úgy megjegyezném, hogy a kritika ezen része írásának a pillanatában 69 feliratkozód volt. Amúgy ebben semmi perverzió nincs. Csak mondom. Ötletesnek tartom, hogy a "chat" modulodat "Suttogj"-nak nevezed, igazán kreatív.

Egyéb megjegyzéseim a dizivel kapcsolatban:

Aranyosak ezek a kis mozgóképek. Általában nem preferálom őket, mert tönkreteszik az agyamban lévő szereplőket, de mivel ez a történet egy sorozat fanfiction verziója (gondolom az AHS American Horror Story-t jelent, ha nem, akkor ezer bocs:D), ezért mindegy tulajdonképpen, mert  úgyis van egy kis alapunk (nekem nincs, de ez itt nem számít). Viszont a konkrét szereplőket külön oldalra raktad, így aki nincs képben a sorozattal, használhatja a világ legjobb grafikus csipjét (itt a képzeletre gondolok).

Történet:

Kezdjük a tényekkel: nem találtam olyan eget rengető helyesírási hibát, csupán pár szóismétlést, illetve elgépelés. Észrevettem azonban, hogy egy olyan hibát ejtesz, amit nagyon sokan: a gondolatjel elé pontot teszel. Nagyon fontos: a pontot nem rakjuk ki. A kérdőjelet, a felkiáltójelet, és a "pont-pont-pont"-ot igen, de a szimpla, kijelentő mondat után nem. Ha mégis kiteszed, akkor a gondolatjel túloldalán lévő mondatot nagybetűvel kezded. De ez egyébként gyakori hiba, és nem annyira szembetűnő. Amúgy alapjába véve oké.

Na és akkor át is térhetünk a szubjektív részre. Innentől tele lesz spoilerrel, szóval csak óvatosan. Jaj,  és előre is szeretnék bocsánatot kérni együgyűségem miatt, de nem nézem a sorozatot, és ha mindent kristálytisztán értettem, akkor alapvetően azt követed.

A történet egy lánykáról szól, név szerint Violetről. A lány depressziós, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a szülei újra össze akarnak jönni(?), ráadásul el is költöznének, amivel romba döntik a fent említett Violet életét, ami igazából nem is élet. Bennem itt merült fel az első kétely: nyilván nehéz újrakezdeni mindent, de miért van annyira kibukva, ha neki amúgy sem jó ott, ahol van? És miért vágja meg magát azért, mert a szülei balhéznak? Mindegy, ez csak az én elmém játéka. Tovább. Tate számomra roppant érdekes figura. Bár azt el kell mondjam, hogy amíg nem figyeltem fel a kis mozgóképre, addig teljesen másképp képzeltem el, meg amúgy sem szeretem ezeket a beékeléseket, de szíved joga. Violet, meg kell hogy mondjam nem lett a kedvencem, mert bár érdekes és egyedi karakter, nehezen tudok azonosulni az ilyen mértékben depressziós alakokhoz. Talán ha lenne valami rigolyája, de így egy kicsit mélabús. Lehet, hogy ez volt a cél, de én akkor sem vagyok megbékélve vele, na.

Mivel nem szeretném lelőni az összes poént az olvasók számára, megpróbálok általánosságban beszélni a továbbiakban. Rendkívül izgalmas, leköti a figyelmemet. A helyszín- és személyleírások jók, pont elég. Könnyen értelmezhető, nem kellet többször visszaolvasnom. Ügyes munka.

Összességében:

A Born To Die című blog igényes, eredeti, élveztem az olvasását annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az ilyen témákért. Az író hölgynek nagy taps jár, gratulálok én is, és sok sikert a további tevékenységeidhez.

Csókol:

Diana D.

Köszöntő

Drágáim!

Meg kell mondjam, igen sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg meg kéne-e nyitnom e blognak a kapuit. Mint az már mindenki számára világos lehet, a világháló padlásig van tele az effajta véleménykifejtős okosságokkal, igényesekkel és... kevésbé igényesekkel. Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom, így most ünnepélyesen megnyitom szerény kis blogom kapuit, és reménykedem, hogy én is majd az első csoportba tartozhatom.

Tőlem majd kérhettek kritikát az irományaitokról, illetve szembefuthattok egy-két versennyel, vagy éppen heves véleménykifejtéssel egy-egy témáról. Mindenesetre megpróbálok élvezetes időtöltési lehetőséget nyújtani, tanácsokkal és segítségekkel szolgálni.

Miután sikerült ezt ilyen szépen megfogalmaznom, itt le is zárnám ezt a kisebb monológot, és remélem, megjön a kedvetek:)

Csók:

Diana D.