#2 Kritika - Blackbird

Sziasztok:) Ma a Blackbird című blogot elemeztem. Drága bloggerina! Remélem nem utálsz meg, és tudd, semmi rossz szándék nincs bennem:) 

Fejléc:

A fejléccel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Olyan, mintha két képet egymás mellé tettél volna, és csak úgy összemostad őket, majd rájuk raktál egy feliratot. Nem tetszik, nem jövök rá arra, hogy mire számítsak a történettel kapcsolatban. Nem mintha én olyan nagyon tehetséges lennék fejlécek terén, de na. És van benne két csík is: nem tudom eldönteni, hogy így akartad-e, vagy csak nem sikerült összemosni a képeket?

Dizi:

Fekete-fehér, kicsit unalmas, de ha jól látom és márpedig jól látom, le vannak kerekítve a sarkak, amik CSS kódokra utalnak, csak úgy, mint a szaggatott vonal a bejegyzések és modulok szélein. Ezt csak úgy megállapítottam. Amúgy meg semmi érdekes. Nem használtál szövegdobozt, mármint olyan HTML-eset, csak a sima szövegmodult, ami nem is baj. Viszont a betűtípus már inkább. A) nagyon koncentrálnom kellet, miközben olvastam, és B) nincs benne "ő" betű, és nagyon csúnya, hogy az ott kilóg.

Amit javasolnék:

Mindenféleképpen változtass betűtípust, ezzel nem csak szebbé teszed az "Üzenetem" modul kinézetét, de a kedves arra tévedt idegen számára is megkönnyíted az olvasást. Mindenképpen talpas betűt javasolok. Ezen kívül én átlátszóvá tenném a láblécet, ugyanis nem túl szép az a fekete sáv ott az alján.

Történet:

Az első észrevételem az volt, hogy sok a vesszőhiba. Nagyon sok olyan helyre kiteszed, ahol valójában nem is kell, ezzel vigyázz. A legegyszerűbb módja az, hogy figyelj arra, hogy legyen egy állítmány minden tagmondatban. Aztán észrevettem, hogy néhány helyen lehagyod az n-t (fejembe-fejemben, remélem érezhető, hogy miről beszélek). Illetve még annyi, hogy nincs pont a gondolatjel előtt egy mondta után. Erre gondolok:

- Valahogy úgy. - bólintok./ROSSZ/

- Valahogy úgy - bólintok. /HELYES/

vagy

- Valahogy úgy. - Bólintok. /HELYES/

És itt be is fejeztem a nagy nyelvtantudásom ecsetelését.

Most jöhet a spoilerezős rész.

Az elején sajnos nagyon depressziósra sikeredett, annyira, hogy majdnem teljesen el ment a kedvem (nem kell aggódni, végig olvastam). Viszont azt kell mondjam, olyan témát választottál, amit nem egyszerű megírni. Többször éreztem azt, hogy a cselekmény a semmibe torkollik majd, nem láttam az összefüggéseket, és nagyon sok logikátlan dolog történt. Elsőként: ha valaki emlékeztet az apádra, aki folyton beszívva-lőve-állva-rúgva ver, akkor nem kezdesz barátkozni vele, és legfőképpen nem szeretsz bele, akármennyire is sajnálod. Ilyenkor egy épelméjű ember jobb esetben otthagyja a fent említett valakit. Ráadásul ez a Jack-fiú felettébb bunkó és tiszteletlen volt, szóval ha a csajnak nincs tudathasadása vagy ilyesmi, akkor semmi keresnivalója egy ilyen elcseszett pasas mellett. A második: Ha valaki tizenöt évesen munkát keres egy kocsmában, hidd el, hamis személyi nélkül az istenért sem veszik fel. Ez nem így működik. A következő, hogy nem kívánom senkinek, de nyilván téged nem vertek meg a szüleid. Egy ilyen ember sokkal inkább visszahúzódó, bizalmatlan. De semmiképpen nem alszik ott egy pár napja megismert embernél. Legalábbis szerintem, és személyes tapasztalataim alapján (nem, engem sem vertek meg).

Aztán, mikor kiderültek a fiúcska sötét múltjának még sötétebb titkai, csak egy sóhajra futotta tőlem. Ha látta, ahogy az apja belehal az alkoholizmusba és a drogozásba, miért csinálta ugyanazt? És miután a lány kórházba került, miért viselkedik úgy, mint egy pszichopata? És miért nem Jacket csukják le a rendőrök, ha Sarah apjának vérzik az orra? És hogy oldódhat meg minden ilyen könnyen? So many questions.

Hogy ne csak a negatívumokat hangsúlyozzam ki, megjegyezném, hogy nagyon szépen fogalmazol. Talán ha egy olyan témába kezdesz bele, ami könnyedebb, és feldolgozhatóbb, akkor hatalmas sikered lett volna nálam is. Mert alapvetően jól írsz, csak ismétlem, a témaválasztás.

Összességében:

Egy kicsit éretlen, de szépen megfogalmazott történetet olvashattam Gazdag Flóra Blackbird című blogjában. Javaslom, hogy keress valami testhezállóbb ötletet, és ígérem, hódítani fogsz. 

Csókol,

Diana

#1 Kritika - Born To Die

Hát, meg is érkeztem az első kritikámmal: Miranda O. Connor - Born To Die című történetét véleményeztem. Megpróbáltam mindent konkrétan és fair módon leírni, illetve hogy ne csak felesleges szájjártatás legyen, hát, remélem sikerült.

Csók:

Diana

Fejléc:

Nem is mondanám ezt annyira fejlécnek, hiszen csak a lányka kivágott képére tettél egy feliratot, de azt kell mondjam, tetszik. Alapvetően nincs vele probléma, és tulajdonképpen illik is az egyébként is visszafogott dizihez, szóval... igen, nem rossz. Mondjuk én lehet, hogy nem ezt a képet választottam volna, mert elég fura arcot vág szegénykém, de nem rontja az összképet, azt kell mondjam.

Dizi:

Na, erről nyilván tartalmasabban tudok regélni. Háttérszínnek a lila egyik sötétebb, de kellemes árnyalatát választottad, ami meglehetősen passzol a blog depressziós témájához. A menühöz már kicsit világosabb lilát használtál, nekem ez már annyira nem tetszik, én valószínűleg hasznosítottam volna a lány/fejléc színeit itt. A szövegmodul egyszerű, de nagyszerű, se nem túl sok, de nem is kevés. Alapvetően szép, viszont számomra zavaró a kis görgető. A helyedben én inkább hagytam volna, hogy több helyet foglaljon. Csak úgy megjegyezném, hogy a kritika ezen része írásának a pillanatában 69 feliratkozód volt. Amúgy ebben semmi perverzió nincs. Csak mondom. Ötletesnek tartom, hogy a "chat" modulodat "Suttogj"-nak nevezed, igazán kreatív.

Egyéb megjegyzéseim a dizivel kapcsolatban:

Aranyosak ezek a kis mozgóképek. Általában nem preferálom őket, mert tönkreteszik az agyamban lévő szereplőket, de mivel ez a történet egy sorozat fanfiction verziója (gondolom az AHS American Horror Story-t jelent, ha nem, akkor ezer bocs:D), ezért mindegy tulajdonképpen, mert  úgyis van egy kis alapunk (nekem nincs, de ez itt nem számít). Viszont a konkrét szereplőket külön oldalra raktad, így aki nincs képben a sorozattal, használhatja a világ legjobb grafikus csipjét (itt a képzeletre gondolok).

Történet:

Kezdjük a tényekkel: nem találtam olyan eget rengető helyesírási hibát, csupán pár szóismétlést, illetve elgépelés. Észrevettem azonban, hogy egy olyan hibát ejtesz, amit nagyon sokan: a gondolatjel elé pontot teszel. Nagyon fontos: a pontot nem rakjuk ki. A kérdőjelet, a felkiáltójelet, és a "pont-pont-pont"-ot igen, de a szimpla, kijelentő mondat után nem. Ha mégis kiteszed, akkor a gondolatjel túloldalán lévő mondatot nagybetűvel kezded. De ez egyébként gyakori hiba, és nem annyira szembetűnő. Amúgy alapjába véve oké.

Na és akkor át is térhetünk a szubjektív részre. Innentől tele lesz spoilerrel, szóval csak óvatosan. Jaj,  és előre is szeretnék bocsánatot kérni együgyűségem miatt, de nem nézem a sorozatot, és ha mindent kristálytisztán értettem, akkor alapvetően azt követed.

A történet egy lánykáról szól, név szerint Violetről. A lány depressziós, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a szülei újra össze akarnak jönni(?), ráadásul el is költöznének, amivel romba döntik a fent említett Violet életét, ami igazából nem is élet. Bennem itt merült fel az első kétely: nyilván nehéz újrakezdeni mindent, de miért van annyira kibukva, ha neki amúgy sem jó ott, ahol van? És miért vágja meg magát azért, mert a szülei balhéznak? Mindegy, ez csak az én elmém játéka. Tovább. Tate számomra roppant érdekes figura. Bár azt el kell mondjam, hogy amíg nem figyeltem fel a kis mozgóképre, addig teljesen másképp képzeltem el, meg amúgy sem szeretem ezeket a beékeléseket, de szíved joga. Violet, meg kell hogy mondjam nem lett a kedvencem, mert bár érdekes és egyedi karakter, nehezen tudok azonosulni az ilyen mértékben depressziós alakokhoz. Talán ha lenne valami rigolyája, de így egy kicsit mélabús. Lehet, hogy ez volt a cél, de én akkor sem vagyok megbékélve vele, na.

Mivel nem szeretném lelőni az összes poént az olvasók számára, megpróbálok általánosságban beszélni a továbbiakban. Rendkívül izgalmas, leköti a figyelmemet. A helyszín- és személyleírások jók, pont elég. Könnyen értelmezhető, nem kellet többször visszaolvasnom. Ügyes munka.

Összességében:

A Born To Die című blog igényes, eredeti, élveztem az olvasását annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az ilyen témákért. Az író hölgynek nagy taps jár, gratulálok én is, és sok sikert a további tevékenységeidhez.

Csókol:

Diana D.

Köszöntő

Drágáim!

Meg kell mondjam, igen sokat gondolkodtam azon, hogy tényleg meg kéne-e nyitnom e blognak a kapuit. Mint az már mindenki számára világos lehet, a világháló padlásig van tele az effajta véleménykifejtős okosságokkal, igényesekkel és... kevésbé igényesekkel. Mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálom, így most ünnepélyesen megnyitom szerény kis blogom kapuit, és reménykedem, hogy én is majd az első csoportba tartozhatom.

Tőlem majd kérhettek kritikát az irományaitokról, illetve szembefuthattok egy-két versennyel, vagy éppen heves véleménykifejtéssel egy-egy témáról. Mindenesetre megpróbálok élvezetes időtöltési lehetőséget nyújtani, tanácsokkal és segítségekkel szolgálni.

Miután sikerült ezt ilyen szépen megfogalmaznom, itt le is zárnám ezt a kisebb monológot, és remélem, megjön a kedvetek:)

Csók:

Diana D.