#2 Kritika - Blackbird

Sziasztok:) Ma a Blackbird című blogot elemeztem. Drága bloggerina! Remélem nem utálsz meg, és tudd, semmi rossz szándék nincs bennem:) 

Fejléc:

A fejléccel egyáltalán nem vagyok kibékülve. Olyan, mintha két képet egymás mellé tettél volna, és csak úgy összemostad őket, majd rájuk raktál egy feliratot. Nem tetszik, nem jövök rá arra, hogy mire számítsak a történettel kapcsolatban. Nem mintha én olyan nagyon tehetséges lennék fejlécek terén, de na. És van benne két csík is: nem tudom eldönteni, hogy így akartad-e, vagy csak nem sikerült összemosni a képeket?

Dizi:

Fekete-fehér, kicsit unalmas, de ha jól látom és márpedig jól látom, le vannak kerekítve a sarkak, amik CSS kódokra utalnak, csak úgy, mint a szaggatott vonal a bejegyzések és modulok szélein. Ezt csak úgy megállapítottam. Amúgy meg semmi érdekes. Nem használtál szövegdobozt, mármint olyan HTML-eset, csak a sima szövegmodult, ami nem is baj. Viszont a betűtípus már inkább. A) nagyon koncentrálnom kellet, miközben olvastam, és B) nincs benne "ő" betű, és nagyon csúnya, hogy az ott kilóg.

Amit javasolnék:

Mindenféleképpen változtass betűtípust, ezzel nem csak szebbé teszed az "Üzenetem" modul kinézetét, de a kedves arra tévedt idegen számára is megkönnyíted az olvasást. Mindenképpen talpas betűt javasolok. Ezen kívül én átlátszóvá tenném a láblécet, ugyanis nem túl szép az a fekete sáv ott az alján.

Történet:

Az első észrevételem az volt, hogy sok a vesszőhiba. Nagyon sok olyan helyre kiteszed, ahol valójában nem is kell, ezzel vigyázz. A legegyszerűbb módja az, hogy figyelj arra, hogy legyen egy állítmány minden tagmondatban. Aztán észrevettem, hogy néhány helyen lehagyod az n-t (fejembe-fejemben, remélem érezhető, hogy miről beszélek). Illetve még annyi, hogy nincs pont a gondolatjel előtt egy mondta után. Erre gondolok:

- Valahogy úgy. - bólintok./ROSSZ/

- Valahogy úgy - bólintok. /HELYES/

vagy

- Valahogy úgy. - Bólintok. /HELYES/

És itt be is fejeztem a nagy nyelvtantudásom ecsetelését.

Most jöhet a spoilerezős rész.

Az elején sajnos nagyon depressziósra sikeredett, annyira, hogy majdnem teljesen el ment a kedvem (nem kell aggódni, végig olvastam). Viszont azt kell mondjam, olyan témát választottál, amit nem egyszerű megírni. Többször éreztem azt, hogy a cselekmény a semmibe torkollik majd, nem láttam az összefüggéseket, és nagyon sok logikátlan dolog történt. Elsőként: ha valaki emlékeztet az apádra, aki folyton beszívva-lőve-állva-rúgva ver, akkor nem kezdesz barátkozni vele, és legfőképpen nem szeretsz bele, akármennyire is sajnálod. Ilyenkor egy épelméjű ember jobb esetben otthagyja a fent említett valakit. Ráadásul ez a Jack-fiú felettébb bunkó és tiszteletlen volt, szóval ha a csajnak nincs tudathasadása vagy ilyesmi, akkor semmi keresnivalója egy ilyen elcseszett pasas mellett. A második: Ha valaki tizenöt évesen munkát keres egy kocsmában, hidd el, hamis személyi nélkül az istenért sem veszik fel. Ez nem így működik. A következő, hogy nem kívánom senkinek, de nyilván téged nem vertek meg a szüleid. Egy ilyen ember sokkal inkább visszahúzódó, bizalmatlan. De semmiképpen nem alszik ott egy pár napja megismert embernél. Legalábbis szerintem, és személyes tapasztalataim alapján (nem, engem sem vertek meg).

Aztán, mikor kiderültek a fiúcska sötét múltjának még sötétebb titkai, csak egy sóhajra futotta tőlem. Ha látta, ahogy az apja belehal az alkoholizmusba és a drogozásba, miért csinálta ugyanazt? És miután a lány kórházba került, miért viselkedik úgy, mint egy pszichopata? És miért nem Jacket csukják le a rendőrök, ha Sarah apjának vérzik az orra? És hogy oldódhat meg minden ilyen könnyen? So many questions.

Hogy ne csak a negatívumokat hangsúlyozzam ki, megjegyezném, hogy nagyon szépen fogalmazol. Talán ha egy olyan témába kezdesz bele, ami könnyedebb, és feldolgozhatóbb, akkor hatalmas sikered lett volna nálam is. Mert alapvetően jól írsz, csak ismétlem, a témaválasztás.

Összességében:

Egy kicsit éretlen, de szépen megfogalmazott történetet olvashattam Gazdag Flóra Blackbird című blogjában. Javaslom, hogy keress valami testhezállóbb ötletet, és ígérem, hódítani fogsz. 

Csókol,

Diana