Az első verseny

Drágáim!

Mint az a címből is nyilvánvalóvá válhatott számotokra, a blog első versenyét hoztam nektek *hurráááá!*.  Ezúttal blogokkal lehet nevezni különböző kategóriákba, pontosabban háromba, de azok majd később jönnek.

Nézzük először a jelentkezés feltételeit:

• Kommentbe írd, hogy „Jelentkezem”
• Linkeld a választott blogot
• Tedd ki a blogodra az alábbi képet
• Írd le, melyik kategóriát választod (csak egy bloggal nevezhetsz, de akármennyi kategóriába jelentkezhetsz)
• Ugyan a feliratkozás opcionális, de célszerű, mert nem fogok mindenkit név szerint értesíteni.

És akkor a kategóriák:

• Legjobb fanfiction
• Legjobb nem fanfiction
• Legjobb prológus
• Legjobb design blog
• Legszebb design (kérem, hogy ki csinálta)
• Legegyedibb történet

Jelentkezési határidő: Március 22.

Eredményhirdetés napja: Április 5.

A jelentkezők névsorát egy külön oldalra teszem majd ki.
A zsűri: Diana D.(jómagam) és M. Cs.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt, remélem megjön a kedvetek:D

Az első három helyezett nyertes blogja kint lesz egy teljes hónapig!
A kategóriák nyerteseivel egy-egy interjút készítek/blogajánlót kapnak:)

#1 Cikk - Fanfictionök

Sziasztok! Úgy gondoltam, ez a téma tökéletes lehet az első cikkem megírásához, illetve hogy valamennyire elgondolkodtok rajta, vagy nem tudom. Azért remélem, hasznos lesz:) Kellemes olvasást!

Manapság elárasztják a világhálót az úgynevezett fanfiction-ök. Vannak igényesebb példányok, és vannak olyanok is, amelyek egy bizonyos szintű olvasóréteget már nem mozgatnak meg. Sokaknak ez a műfaj kézen fogva jár az igénytelenséggel, sablonossággal és a kreativitás teljes hiányával. Azonban  nézzünk kicsit mélyebbre, mit is jelent a "fanfiction" szó?

 A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel.(forrás)

Legnagyobb népszerűségnek napjainkban a fiúbandák életével foglalatoskodó történetek állnak, és néha úgy érzem, nem tudják már tovább facsarni az amúgy is velejéig sablonos témákat, és mégis rátesznek egy lapáttal. Ilyenkor legszívesebben a klaviatúrába verném a fejem, de kár a szép kis buksimért, meg a drága laptopért is, így csak megnyomom a kis x-et. Való igaz, a legtöbb fanfiction sablonos, unalmas, igénytelen, és mégis vannak kivételek. És legkevésbé sem hiszem azt, hogy a híresebb főszereplők rontanának el mindent, hiszen gondoljunk csak bele: tovább olvasnál egy ilyen történetet, ha nem lenne világsztár a főszereplője? Na ugye, hogy nem.

Kicsit most visszamennék az időben. Már kislány koromban sem voltam kibékülve a disney mesékkel, illetve a végükkel, meg a tökéletességekkel. Tele volt a fejem kérdésekkel, legfőképp olyanokkal, amik a varázslatos befejezéseket firtatták. Tudniillik, nem olyan családban nőttem fel, ahol tökéletesnek éreztem magam, sokkal inkább egyedinek. Már kicsinek sem "hercegnőnek" hívtak, hanem "boszinak". De én így jól éreztem magam.

Visszatérve az eredeti témához, és hogy nem voltam kibékülve a valószínűtlenül bekövetkező "happy-end"-ekkel, a papám nagyon érdekes dolgot talált ki: írjuk át őket. Így hát ezt tettük. Talán öt-hat éves lehettem, mikor roppant élénk fantáziámmal kitaláltam egy alternatív Aladdin-befejezést, melynek lényege az volt, hogy a dzsinn valójában nő, és a fiú végül belé lesz szerelmes. Tudom, kissé fura, de esküszöm, hogy így volt. Én regéltem, ő leírta.

Aztán telt-múlt az idő, szépen lassan megtanultam olvasni, és már könyvekből készítettünk novellákat. Először még csak a piroska és a farkasból, Grimm mesékből, valamint a hetvenhét magyar népmese című könyvből néhányat írtunk át. Aztán jöttek a Jane Austen, és Dickens könyvek. Tavalyelőtt nyár elején írtuk ketten az utolsót: Akkor már kicsit komolyabban vettük, és lett belőle egy szép, hosszú novella a Nyomorultak alapján. Azt tartom a legnagyobb becsben. A kis füzetet a legnagyobb becsben tartom.

Hogy mit akartam elérni ezzel a kis tanmesével? Tulajdonképpen nem vagyok benne teljesen biztos. Valami olyasmit, hogy értsétek meg: a fanfiction-szó nem azonos az igénytelenséggel és a fantáziátlansággal. Szerintem attól, hogy van egy adott háttértörténet, amit az író/írónő felhasznál, nem lesz kevésbé értékes, ha tényleg a saját fantáziájukat szárnyaltatva írják meg azt.

#4 Kritika - Settlement

Sziasztok! Egy hét kihagyás után ismét itt vagyok, ez alkalommal Amnestia Simon Egyesség című történetét véleményeztem. 

Fejléc:

A Firerose-os lányok mindig remek munkát végeznek. Nagyon szép lett ez is, talán egy ilyen kis baki tűnt szembe, meg egyet találtam még pluszba, azt már keresve. Nekem kicsit fura, hogy a lány szeménél ott van az a félkör szerű valami. A másik: a szélén, ahol bele vagy "mosva" a háttérbe. Na, ott a bal szélén van egy világosabb folt, és látszik, hogy csak úgy hirtelen véget ér. De amúgy minden más nagyon okés, a színek vagyis szín, merthogy ugye piros , a feliratok betűtípusai, minden a helyén van, és tökéletes harmóniát alakítanak. Ha most pontoznék, akkor max. fél pontot vonnék le a két kicsi hibáért. De nem pontozok, úgyhogy vedd úgy, hogy ezt le se írtam.

Dizi:

Mint a fejlécet, ezt is a Firerose tehetséges hölgyei készítették, ebbe már sokkal nehezebb belekötnöm, nem is sikerült hibát találnom a kinézet részben. A színek ugyanazok, mint a fejlécen, olyan sejtelmesen piros létezik ilyen?, a modulok egy icipici furcsaságot kivéve (gondolok itt arra, hogy Camille és Lucein képe/idézete közé beékelted a feliratkozós modult) rendben vannak. Most ide fogom venni a fülszöveget, ugyanis az is az elsők között van, amiket észreveszek. Alapjába véve figyelemfelkeltő lenne, de sajnos rengeteg a vesszőhibád. Javaslom, hogy nézesd át valakivel, mert amúgy tök jó lenne. Amúgy az idézetek nagyon ötletesek, és külön köszi, hogy a szereplők külön oldalon vannak. 

Történet:

Az első, amit megállapítottam, hogy a vesszők itt sem mindig vannak jó helyen. Néha olyan helyre rakod őket, ahova nem kéne, máshol pedig ahol kéne, ott kihagyod. De ez egy jó bétával kiküszöbölhető. Vannak még elgépelési hibák is, de ez ellen is tudsz tenni, ha átolvasod a fejezeteket megosztás előtt. Illetve, találtam értelmetlen mondatokat is -> "elnézést a késői zavarást"(első fejezet, a postás bácsi mondja Camille-nak). Szépen fogalmazol amúgy ezeken kívül.

Most jöhet a spoileres rész.

A prológus után kicsit ráncos homlokkal ültem a laptopom előtt. Basszus, ha ennyire egyszerű lenne felkelteni egy pasas figyelmét, már nyáltócsában tolonganának előttem az udvarlóim persze fel kéne robbantanom egy gyárat, de ez nem akadály. Kicsit irreálisnak tűnik, de feltételezzük fel, hogy vannak ilyen sekélyes és felszínes férfiak a nagyvilágban nem mintha nem azzal lennénk tele. Viszont az kifejezetten tetszik, hogy a lány nem egy picsa nebáncsvirág, és hogy nem hódol be Luciennek (istenem, nagyon tetszik ez a név!) rögtön a levél után. Az már annyira nem tetszik, hogy a pasi egy genetikai csoda, akinek megvannak a maga rigolyái, egy kicsit sablonosnak tűnik nekem. Bár, azt meg kell mondjam, imádom, hogy ilyen kis régimódi, és bár halálosan félek a lovaktól, nekem ez is tetszik. Mármint az, hogy végre a pasi lovagol, nem a nő. Ezt nincs semmilyen perverz vonatkoztatása, csak arra gondolok, hogy általában a nőket írják meg úgy, hogy ezt a sportot űzik. De amúgy oké, bár én ezt a "szerelmi" szálat kicsit hagytam volna még bontakozni, és csak később vittem volna bele. 

Összességében:

Igazából nekem tetszett, aranyos kis történet. Folytasd, csak figyelj a helyesírási hibákra, vagy fogadj magad mellé egy bétát. Ügyi vagy, jár a taps. *taps-taps*

#3 Kritika - Üzenem...

Sziasztok! Meg mondom őszintén, a tenyeremet dörzsölgetve ültem le a gépem elé, mert XY barátnőm mondta, hogy ő mennyire imádja ezt a blogot, és hogy én is fogom. Aztán a következő: Kinga, képzeld el, hogy előtted állva fenyegetően rázom a mutatóujjamat, rosszalló arckifejezéssel. Hogy merészelted ezt minősíthetetlennek hívni?! Kikérem magamnak. Amúgy egész éjszaka ezt olvastam, csak úgy mondom:) 

Fejléc:

Nekem tetszik, habár van pár észrevételem: a középső lány képének a háttere rálóg az elsőnek az arcára. Amúgy meg az összemosások szépek, a betűtípus passzol, talán arra térnék vissza, hogy nem biztos, hogy én háromszor rátettem volna azt a hölgyet, de ízlések és pofonok, ugyebár. Összességében azonban tetszetős, de mivel nem te készítetted, ha jól látom, ezért ennek a taglalását inkább abba is hagynám, és rátérek a többire.

Dizi:

Magába a teljes kinézetbe azonnal beleszerettem. A színek lágyak, szinte simogatják a szemeim, összhangban vannak, imádom. Amikkel nem vagyok kibékülve, azok a görgetős dolgok, ott a közvélemény kutatásnál. Nem tudom, hogy ilyenre lett csinálva, vagy eleve ilyen volt, a lényeg az, hogy böki a csőröm. Amúgy minden más rendben van, a szövegdoboz, a chat, a menüpontok... Mind oké. A színekért még mindig odavagyok amúgy, annak ellenére, hogy utálom nem túlzottan kedvelem a rózsaszínes árnyalatokat. Ha minden igaz, akkor ez sem a te munkád és feltételezem, hogy igaz, mert láttam a DIZÁJN BÁJ MÍ blogod, és sajnálom, de esélytelen:D , de távolról is gratulálok a készítőjének, remélem, valahogy majd el jut hozzá.

Külön kiemelném, hogy köszönöm, hogy külön oldalra raktad a szereplőket. Bár nem használtál képeket a karakterekről nincs is szükség rájuk, hiszen tökéletesen elképzelhetők, mégis képesek lerombolni a képzeletemben élő figurákat, szóval gracias.

Történet:

Oké, próbáljuk meg összeszedni a gondolatokat. Először is, nagyon választékosan fogalmazol, kíváncsi lennék, hány éves vagy. Gondolom, sokat olvasol. Vagy magyar szakos vagy. Mindenesetre meglátszik, hogy igyekszel igényes munkát összehozni, és megnyugtatlak, ha engem kérdezel sikerült is. Bár azt megjegyezném, hogy tényleg van különbség a javított és az eredeti részek között. Helyesírási hibát egyáltalán nem találtam, szóval minden elismerésem.

Jön a spoilerekkel dúsított rész:

A prológus olvasása közben természetesen nem hagyott nyugodni, hogy vajon ki az, aki nincs ott? És persze utána felmerült bennem az a kérdés is, hogy a prológusban szereplő hölgy az lesz, aki megírta a pendrive-on szereplő dokumentumokat? Most adok magamnak egy képzeletbeli pacsit mert király vagyok, és kitaláltam.

Megmondom őszintén, egy kicsit az őrületbe kergettél. Tudni akarom, ki az a valaki, gondolom srác, akibe a lányka/Hiszti Hercegnő beleszeretett. És mi a franc baja van annak a szőrmebundás nőnek? És tényleg elhittem, hogy eldobja azt a pendrive szerű valamit. És meglepődtem, mikor kiderült, hogy hamis neveket adott az osztálytársainak. Azt hiszem, ha minden ilyen kis dolgot leírnék, sosem jutnék a végére, így egy picit általánosítok.

Jaj, most úgy érzem, nagyon meg kell válogatnom, mit írok le. Szóval, a pendrive-ot író Tünde pontosan úgy viselkedik, ahogy abban a korban egy ilyen lány általában, ezt dicsérem, mert itt szoktak abba a hibába esni, hogy túl gyerekesre/felnőttesre alkotnak egy általános iskolás szereplőt. Mindegy, ez csak ilyen izé volt. Aztán, Daniba azonnal szerelmes lettem, pedig semmi olyasmit nem aggattál rá, ami miatt ennek be kellett következnie, de megtörtént, és most én. Is. Akarok. Egy. DANIT! Ebből egyébként azt akartam kihozni, hogy a szereplők kedvelhetőek, bár megjegyezném, hogy én ezt a Tünde-lánykát annyira nem preferálom. 

Az a helyzet, hogy nem tudok mit írni. Imádtam a blogod minden egyes szavát. És mintha lenne plusz egy feliratkozód...:)

Összességében:

Mindenféleképpen ajánlom olvasásra, kellemes időtöltés. Az íróhölgynek tapsvihar jár, megemelem a kalapom, ha esetleg a könyvkiadás-téma szóba jön, feltétlenül értesíts:)