#1 Kritika - Born To Die

Hát, meg is érkeztem az első kritikámmal: Miranda O. Connor - Born To Die című történetét véleményeztem. Megpróbáltam mindent konkrétan és fair módon leírni, illetve hogy ne csak felesleges szájjártatás legyen, hát, remélem sikerült.

Csók:

Diana

Fejléc:

Nem is mondanám ezt annyira fejlécnek, hiszen csak a lányka kivágott képére tettél egy feliratot, de azt kell mondjam, tetszik. Alapvetően nincs vele probléma, és tulajdonképpen illik is az egyébként is visszafogott dizihez, szóval... igen, nem rossz. Mondjuk én lehet, hogy nem ezt a képet választottam volna, mert elég fura arcot vág szegénykém, de nem rontja az összképet, azt kell mondjam.

Dizi:

Na, erről nyilván tartalmasabban tudok regélni. Háttérszínnek a lila egyik sötétebb, de kellemes árnyalatát választottad, ami meglehetősen passzol a blog depressziós témájához. A menühöz már kicsit világosabb lilát használtál, nekem ez már annyira nem tetszik, én valószínűleg hasznosítottam volna a lány/fejléc színeit itt. A szövegmodul egyszerű, de nagyszerű, se nem túl sok, de nem is kevés. Alapvetően szép, viszont számomra zavaró a kis görgető. A helyedben én inkább hagytam volna, hogy több helyet foglaljon. Csak úgy megjegyezném, hogy a kritika ezen része írásának a pillanatában 69 feliratkozód volt. Amúgy ebben semmi perverzió nincs. Csak mondom. Ötletesnek tartom, hogy a "chat" modulodat "Suttogj"-nak nevezed, igazán kreatív.

Egyéb megjegyzéseim a dizivel kapcsolatban:

Aranyosak ezek a kis mozgóképek. Általában nem preferálom őket, mert tönkreteszik az agyamban lévő szereplőket, de mivel ez a történet egy sorozat fanfiction verziója (gondolom az AHS American Horror Story-t jelent, ha nem, akkor ezer bocs:D), ezért mindegy tulajdonképpen, mert  úgyis van egy kis alapunk (nekem nincs, de ez itt nem számít). Viszont a konkrét szereplőket külön oldalra raktad, így aki nincs képben a sorozattal, használhatja a világ legjobb grafikus csipjét (itt a képzeletre gondolok).

Történet:

Kezdjük a tényekkel: nem találtam olyan eget rengető helyesírási hibát, csupán pár szóismétlést, illetve elgépelés. Észrevettem azonban, hogy egy olyan hibát ejtesz, amit nagyon sokan: a gondolatjel elé pontot teszel. Nagyon fontos: a pontot nem rakjuk ki. A kérdőjelet, a felkiáltójelet, és a "pont-pont-pont"-ot igen, de a szimpla, kijelentő mondat után nem. Ha mégis kiteszed, akkor a gondolatjel túloldalán lévő mondatot nagybetűvel kezded. De ez egyébként gyakori hiba, és nem annyira szembetűnő. Amúgy alapjába véve oké.

Na és akkor át is térhetünk a szubjektív részre. Innentől tele lesz spoilerrel, szóval csak óvatosan. Jaj,  és előre is szeretnék bocsánatot kérni együgyűségem miatt, de nem nézem a sorozatot, és ha mindent kristálytisztán értettem, akkor alapvetően azt követed.

A történet egy lánykáról szól, név szerint Violetről. A lány depressziós, és erre csak rátesz egy lapáttal, hogy a szülei újra össze akarnak jönni(?), ráadásul el is költöznének, amivel romba döntik a fent említett Violet életét, ami igazából nem is élet. Bennem itt merült fel az első kétely: nyilván nehéz újrakezdeni mindent, de miért van annyira kibukva, ha neki amúgy sem jó ott, ahol van? És miért vágja meg magát azért, mert a szülei balhéznak? Mindegy, ez csak az én elmém játéka. Tovább. Tate számomra roppant érdekes figura. Bár azt el kell mondjam, hogy amíg nem figyeltem fel a kis mozgóképre, addig teljesen másképp képzeltem el, meg amúgy sem szeretem ezeket a beékeléseket, de szíved joga. Violet, meg kell hogy mondjam nem lett a kedvencem, mert bár érdekes és egyedi karakter, nehezen tudok azonosulni az ilyen mértékben depressziós alakokhoz. Talán ha lenne valami rigolyája, de így egy kicsit mélabús. Lehet, hogy ez volt a cél, de én akkor sem vagyok megbékélve vele, na.

Mivel nem szeretném lelőni az összes poént az olvasók számára, megpróbálok általánosságban beszélni a továbbiakban. Rendkívül izgalmas, leköti a figyelmemet. A helyszín- és személyleírások jók, pont elég. Könnyen értelmezhető, nem kellet többször visszaolvasnom. Ügyes munka.

Összességében:

A Born To Die című blog igényes, eredeti, élveztem az olvasását annak ellenére is, hogy nem vagyok oda az ilyen témákért. Az író hölgynek nagy taps jár, gratulálok én is, és sok sikert a további tevékenységeidhez.

Csókol:

Diana D.