2015. március 8., vasárnap

#1 Cikk - Fanfictionök

Sziasztok! Úgy gondoltam, ez a téma tökéletes lehet az első cikkem megírásához, illetve hogy valamennyire elgondolkodtok rajta, vagy nem tudom. Azért remélem, hasznos lesz:) Kellemes olvasást!
Manapság elárasztják a világhálót az úgynevezett fanfiction-ök. Vannak igényesebb példányok, és vannak olyanok is, amelyek egy bizonyos szintű olvasóréteget már nem mozgatnak meg. Sokaknak ez a műfaj kézen fogva jár az igénytelenséggel, sablonossággal és a kreativitás teljes hiányával. Azonban  nézzünk kicsit mélyebbre, mit is jelent a "fanfiction" szó?

 A fanfiction valamely rendkívül nagy népszerűségnek örvendő műalkotás rajongók általi „továbbírását” jelenti. Ezekben a művekben hol magát a történetet folytatják, hol csupán az eredeti történet szereplőit mozgatják, az eredeti cselekménytől adott esetben homlokegyenest eltérő történetvezetéssel.(forrás)

Legnagyobb népszerűségnek napjainkban a fiúbandák életével foglalatoskodó történetek állnak, és néha úgy érzem, nem tudják már tovább facsarni az amúgy is velejéig sablonos témákat, és mégis rátesznek egy lapáttal. Ilyenkor legszívesebben a klaviatúrába verném a fejem, de kár a szép kis buksimért, meg a drága laptopért is, így csak megnyomom a kis x-et. Való igaz, a legtöbb fanfiction sablonos, unalmas, igénytelen, és mégis vannak kivételek. És legkevésbé sem hiszem azt, hogy a híresebb főszereplők rontanának el mindent, hiszen gondoljunk csak bele: tovább olvasnál egy ilyen történetet, ha nem lenne világsztár a főszereplője? Na ugye, hogy nem.

Kicsit most visszamennék az időben. Már kislány koromban sem voltam kibékülve a disney mesékkel, illetve a végükkel, meg a tökéletességekkel. Tele volt a fejem kérdésekkel, legfőképp olyanokkal, amik a varázslatos befejezéseket firtatták. Tudniillik, nem olyan családban nőttem fel, ahol tökéletesnek éreztem magam, sokkal inkább egyedinek. Már kicsinek sem "hercegnőnek" hívtak, hanem "boszinak". De én így jól éreztem magam.

Visszatérve az eredeti témához, és hogy nem voltam kibékülve a valószínűtlenül bekövetkező "happy-end"-ekkel, a papám nagyon érdekes dolgot talált ki: írjuk át őket. Így hát ezt tettük. Talán öt-hat éves lehettem, mikor roppant élénk fantáziámmal kitaláltam egy alternatív Aladdin-befejezést, melynek lényege az volt, hogy a dzsinn valójában nő, és a fiú végül belé lesz szerelmes. Tudom, kissé fura, de esküszöm, hogy így volt. Én regéltem, ő leírta.

Aztán telt-múlt az idő, szépen lassan megtanultam olvasni, és már könyvekből készítettünk novellákat. Először még csak a piroska és a farkasból, Grimm mesékből, valamint a hetvenhét magyar népmese című könyvből néhányat írtunk át. Aztán jöttek a Jane Austen, és Dickens könyvek. Tavalyelőtt nyár elején írtuk ketten az utolsót: Akkor már kicsit komolyabban vettük, és lett belőle egy szép, hosszú novella a Nyomorultak alapján. Azt tartom a legnagyobb becsben. A kis füzetet a legnagyobb becsben tartom.
Hogy mit akartam elérni ezzel a kis tanmesével? Tulajdonképpen nem vagyok benne teljesen biztos. Valami olyasmit, hogy értsétek meg: a fanfiction-szó nem azonos az igénytelenséggel és a fantáziátlansággal. Szerintem attól, hogy van egy adott háttértörténet, amit az író/írónő felhasznál, nem lesz kevésbé értékes, ha tényleg a saját fantáziájukat szárnyaltatva írják meg azt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése